Megint csak nem kertelek, kidőltem tegnap este! Az elején kezdem!
Hétfő óta Kis Mazsola oviba jár! No még csak szoktatjuk, de akkor is! Igen igen, óvodás lett az én drágám! Be kell hogy valljam, nagyon nagyon izgultam és izgulok is! Nem egyszerű! Ahogy régebben Ivetta barátnőm mondta egy pici babára: "Legszívesebben még visszabújna az anyukájába!" Nos, az én kis fiam is annyira csüng rajtam, mint egy kis maki majom, vissza azért nem bújna, de nem nagyon akar elengedni. Igen, lehet, hogy nem jól csináltam, mikor igény szerint szoptattam gyermekemet, mikor felvettem, ha igényelte, (lehet, hogy kicsit többet...) és sorolhatnám. De valahogy akkor úgy éreztem jónak és helyesnek. Majd az élet és a jövő megmutatja! Persze nem akarom fényezni a csimotámat, nekem Ő a tökéletes gyermek. De azért látom, hogy nem mindenben az.....
Most, mikor ott állunk az ovis kor küszöbén kicsit aggódom. Igyekszem palástolni, de igaz ami igaz.
Reggelente még nem kel korán kelni, hiszen még csak 10 órára kell menni, de azért így is elég összekapnunk magunkat. Hiszen eddig ráértünk felkelni, reggelizni, öltözni rámolni stb. Most viszont kissé szorosabb a helyzet. Nem is beszélve arról, hogy reggelente biciklivel tesszük meg az 1 km-es távot. Ez sem egyszerű, de hiszem, hogy ezzel csak Kis Mazsolának (persze nekem is) teszek jót. Én mindig gyalog, vagy biciklivel jártam oviba és iskolába is. Kell ennyi mozgás naponta. SŐT.
Édes, ahogy már reggelente köszön a kutyuskáknak, bele megy a pocsolyákba, gyűjti a leveleket és közben csacsog, magyaráz, és kérdez, kérdez, kérdez.
Aztán 1-1,5 óra ovis tartózkodás után közli, hogy menjünk haza!! Ekkor nyakunkba vesszük a várost, ill biciklire és indulunk haza.
Igen, ez megy már hétfő óta.
Nem csak Kis Mazsola, de én is elfáradtam, így tegnap este eldőltem!!! Így nem tudtam adventi naptár írni. Eddig, de még nincsen vége a napnak.
Sőt a Mikulás napi meglepi is lemaradt, meg a barkácsolás is! De most felturbóztam magamat és írok, és fotózok és posztolok!
Folyt. köv.
