Kis Mazsola haja igen-igen megnőtt! Ez nem is csoda, hiszen (ahogy Borsika mondja) elég nagy rőzsével a fején született az én drága Kisfiam! Ráadásul, azóta még nem is lett belőle vágva, Jó-jó, elől a frufrujából muszáj volt vágni, mert már olyan hosszú lenne, hogy a kis arcocskáját is eltakarná.
Atyaúristen, az volt ám aztán a szitu! Adva van egy örökmozgó csimota (miért is nem lenne az, hiszen az a dolga) és egy hajat vágni egyáltalán nem tudó anyuka!;-)))) Ja és egy apuka, aki mindenhez asszisztál és mindenben segít.
Na már most, gyerek hajmosás után (ó, az egy másik jeles történet, de valami maradjon későbbre is) vizes hajjal békésen ücsörög a pelenkázón. Anya megjelenik az ollónak látszó tárggyal (kettővel egész pontosan, hiszen egy kell a gyereknek is!) és egy kis dobozkával, amibe majd a levágott hajacskát gyűjtjük) Apa közben igyekszik kissé (nagyon) pörgő gyermeket lefoglalni. Mivel mással??? Mint az említett 2 olló egyikével. Addig ordított míg nem hoztam neki egyet! (talán nem kellett volna....)
Szóval -jól kifejlesztett technika alapján- anya a kis dobozkát Mazsola homlokhoz teszi, majd mintha tudna hajat vágni óvatosan megfésüli a frufrut és óvatosan csippent egyet a végéből. Így tovább míg végig nem ér. Ja közben apa átveszi a dobozkát, mert bármennyire akarom és próbálom, nem nőtt még ki a harmadik kezem. Mindeközben Kis Mazsola kedélyesen lóbálja, csattogtatja az ő saját kis ollóját! Hűha.... izzadunk rendesen apával, a gyerek meg vidáman játszik!!!
Ha jól sikerül, akkor viszonylag kevés félrevágás van a hajban, ha nem akkor szegény fodrász sírva könyörög, hogy ingyen levágja a gyerek haját csak kedves anyuka ne nyúljon hozzá!
Eljött a napja, hogy már nem tudtam mit kezdeni a frufru vágással! Be kell hogy valljam, már nem mertem rá vállalkozni! Így a mi kedves fodrászunkhoz mentünk, aki nagyon nagy lelkesedéssel vágott neki a feladatnak! Hiába szakavatott kéz! Profizmus. A fenti sztorihoz ez kismiska. Kis Mazsola az ölembe ült, kaptunk mindketten egy-egy szép kendőt, majd kezdetét vette a művelet! Mire Kis Mazsola feleszmélt már készen is voltunk. Egy-két csitt-csatt itt meg ott. Hullik a gyönyörű gesztenyebarna haj és már szép egyenes is a frufru.
Kis Mazsola pedig boldogan vigyorog!
No, persze otthon elhangzik a kérdés:
- Hol voltál?
- Fodrásznál!
- Igen? Na és nem volt otthon???
 |
| Huncutkodunk a fodrász nénivel .-))))) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése