Úgy 2-3 hete kezdődött. Ártatlan dolognak gondoltam először. Majd aztán.... De ne szaladjunk ennyire előre!
Szóval, aki régebb óta olvassa a mindennapjainkról szóló blogunkat tudja, hogy Kis Mazsola még szopizik. A drága Jó Isten (tulajdonképpen mindegy is ki az illetékes az ügyben) jóvoltából elegendő mennyiségű anyatej áll Mazsola baba részére. Ezt ő alaposan kis is használja (sőt engem is ez ügyben;-)))))).
DE!!!! Talán ha háromszor voltunk ezidáig orvosnál, kisebb megbetegedésekkel. Bizton állíthatom, hogy kis fiam olyan egészséges akár a makk (remélem az is marad) és ezt annak köszönheti, hogy az illetékesek úgy rendezték a dolgokat, hogy sokáig tudom őt szoptatni.
Mivel anyatejes baba, így a kaki helyzet is egészen másképp alakul nálunk, mint normál táplálkozású babáknál. Hál istennek inkább hígabb széklet a jellemző! Vagy inkább volt a jellemző!
Mint ahogy említettem kb 2-3 héttel ezelőtt kezdődött minden. Furcsa volt, hogy a kisfiam - aki akkor is letagadta, hogy bekakilt, amikor a nem lehetett megmaradni a közelében a büdöstől- most 2 percenként szaladt hozzá:
- Anya, BEKAKÁLTAM!!! Vegyük ki!!! - No ez még furcsább volt, mert korábban egy fél óráig kellett parádéznom, hogy ki merjem a pelusból.
Belenéztem a pelusba és semmi nem volt benne! Vagy esetleg egy kis bogyó. Majd két perc múlva ugyanez, és ez egész nap így ment, mire estére megszületett a kis büdös!! Aztán egy-két normál üzemmód: azaz letagadta a kakit és fél óra műsorszórás mire a pelust kicseréltem. Aztán a fordított menetrend.
Ezek a ciklusok ismétlődtek, aztán el kezdtünk aggódni, bár nem fájlalta a kis hasikáját, de mint első gyerekes szülők, nem nagyon tudtunk mit kezdni a helyzettel. Megpróbáltam én mindent: gyümölcslé, szilvalekvár, cukros kamilla tea, glicerines kúp, has-talp-hát masszás, több gyümölcs (ami nagyon nehezen ment!! Nem tudom ki hogy van ezzel, de az én kisfiam nem óhajt gyümölcsöt enni, nagy nehézségek árán tusok csak egy -két cikk almát beleerőltetni!!) Semmi nem használt.
Mindezek ellenére Kis Mazsola ment, mint a Duracell nyuszi, szaladgált reggeltől estig, vidám, kiegyensúlyozott, és nagyon huncut kis fickó.
Így azért nem aggódtunk annyira (étvágy tökéletes, láza nincs, nem hányt, szépen fejlődik- lassan az összes hosszú nadrágjából térdnadrág lesz). De azért ott motoszkált a kis ördög! Biztos valamilyen ételallergia: gluténérzékenység, laktózérzékenység és egyéb kedves betegségek!
Végül aztán apa megkérdezte egy régi orvos ismerősét. Aki aztán banális dologgal magyarázta meg nekünk első gyerekes szülőknek, hogy mi is a szitu!
A kis fiúnk elindult a szobatisztaság rögös útján. Lassacskán kezd kialakulni a reflexe, arra, hogy a székletét, vizeletét meg tudja tartani. Persze ez nem ennyire egyszerű. Ez egy teljesen új érzés, de nem csak az érzés az új, hanem a kontroll is, amit tud gyakorolni saját teste felett!
Amitől vagy megijed és visszatartja, vagy örül neki és azért tartja vissza a székletét. Így aztán szegény szerencsétlen szülő megijed és gondol mindenféle butákat! Az orvos megnyugtatott minket, hogy ez a helyzet a nyáron meg fog oldódni és Kis Mazsola eldobhatja a pelust.
Nos szeretettel várjuk a pelus mentes idők ránk köszöntését! ;-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése