Igen,igen eljön lassan az idő, amikor Kis Mazsola ovis lesz. A beiratkozás már megtörtént. Nagyon izgalmas volt mindenkinek. Neki és nekem is.
Most azonban elhatároztam, hogy elmegyünk az oviba egy kis látogatásra. A beiratkozáskor javasolta a vezető óvónéni, hogy nyáron, majd kezdjünk el járni az oviba kicsit látogatóba. Ismerkedni az óvónénikkel, dadus nénivel, a gyerekekkel és az ovival.
Nos, be kell valljam kissé izgulok. Miután megtörtént a beiratkozás kicsit úgy tettem, mint a strucc. A fejemet a homokba dugtam. Jó-jó beiratkoztunk, de kész. Éltük tovább az életünket, mintha mi sem történt volna. Pedig valami megkezdődött.....
Most jön a következő lépés. Elmegyünk az oviba. Könnyű leírni, de nem is olyan egyszerű. No nem az út odáig. Bár ha jobban belegondolok egy egész kilométer odáig az út. Az sem lesz egyszerű! Egyszer kétszer megtettük, de nem minden nap. Úgy hogy az lesz az első próbatétel nekünk. Mivel három kerekű kis biciklin még nem tudunk menni, így maradt a kis motor. (a biztonság kedvéért viszek magammal egy jó erős kötelet, hogy majd azzal húzom haza az én kis motorosomat, mert ha kézben kell haza cipelni, akkor fel ér majd egy erőnléti edzéssel:-)))))))
Korábban mikor voltunk az oviban csúszdázott az én kis angyalom, remélem most is tetszik majd neki, és esetleg majd másik játék is. Attól nem félek, hogy a szoknyámon fog ülni. (ó, istenem hát vége annak a korszaknak is, de gyorsan elment......)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni. Otthon már tegnap megbeszéltük, hogy megyünk. Szépen kikészítettük a ruhákat, megbeszéltük, hogy reggel majd megyünk. Nagyon örült neki, nem tiltakozott.
Ha lehetséges, akkor szeretném neki gondosan előkészíteni az oviba szoktatás idejét. Bár tudom, hogy ez minden gyermek életében (és anya életében) egy nagy fordulópont, szeretném ha ezt legkevesebb rossz érzéssel át tudnánk vészelni. Nos, majd meglátjuk. Én mindent megteszek ennek érdekében és Kis Mazsola is!!!
Valamikor azt olvastam, hogy nem jó a megfogalmazás, abban a mondásban, hogy:
Minden kezdet nehéz!
Hanem inkább:
Minden kezdet magában rejt valami újat, valami különlegeset, valami eddig még nem látottat, nem tapasztaltat.
Én is inkább ezt az oldalát szeretném megfogni és erre összpontosítani!
Kíváncsian várom a fejleményeket!
Azt hiszem ez egy tipikus egyik szemem sír, másik nevet dolog, mert az önző én sír, hisz az ovival vége a gondtalan gyermnekéveknek, hisz szabályrengeteg, korai kelés...de a szocializáció miatt ez elengedhetetlen, sír, mert az önző én picit napi pár órára elveszti a gyermeket, s fel kell dolgozni, hogy akkor a kis társaihoz, ovi nénihez, dadushoz megy majd, nevet, hisz a gyermek, remélhetőleg nem szorong, nem görcsös, hanem jókedvű, sok újdonságot felfedez, s a legszebb ajándék, mikor szalad anya ölelő karjaiba, s mesél...mesél megállíthatatlanul, cinkos mosollyal, huncutul, örömtől izzó szemmel, ragyogó piros orcával. biztos vagyok, hogy zökkenőmentes lesz. meg jó kis ovi, mi is odajártunk, s különlegesen jó helyzetben van, hisz mama főztjét eszi majd :) az óvónénik is kedvesek, meg Katinka néni, ő volt az én kedvencem :) meg személyes kedvencei voltunk egymással a ma már nyugdíjas Zsárnéval. :) Marika nénivel. a népszámláláskor volt egy köröm az oviba, nagyon szép lett, de vannak még dolgok az én koromból, ami nagyon meghatott. új munka, életrend ez az egész családnak. én tudom, hogy te tudatosan a jót, szépet látod benne, s elnyomod az önző kisördögöt, aki mohón siratja az elmúlt éveket. de mindenre van megoldás: egy kisöcsi, v. hugi személyében....puszi, minden jót nektek: Andi.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a szép szavakat! Nagyon jókor jött! Bevallom, igen bennem van az önző "nagy ördög". Az én Kis Mazsolám.....már nagy Mazsola! Igen, igen....
VálaszTörlésA megoldás még várat magára!!!!
nehéz elengedni, lezárni egy korszakot! neki még csak extraprogramkínálat, majd akkor "esik le", mikor egész napra ott kell maradni...aludni, enni...de cserébe lesznek ovistársak, elmaradhatatlan ovisszerelmek a bandázások közepette, meg sok játék, móka kacagás, amiben eddig is gazdag volt az élete, de ez más...ő mindig a TE PICI FIAD marad!!!!! csak "csökkentett dózisban" kapsz belőle. jelen esetbe az "önző ördögöt" én óvó, féltő anyai szeretetnek hívnám. s teljesen egészséges. mindig félünk a szokatlantól, újtól, főleg, ha a legféltettebb kincsünkkel kapcsolatos. szóval no para, ez egy olyan dolog, amin minden anyának túl kell esni, aki IGAZI ANYA. a szó legnemesebb értelmében. érzelemgazdag, érzékeny lélek vagy, nagyon tudsz szeretni, ragaszkodni, ezt mutatják a most villódzó félsz indexek. de ahogy tompul az újdonság varázsa, úgy áll be az új rendszer mindenki, főleg mindkettőtök életébe...hidd el, nekem is nagyon kellemes emlék az oda-vissza út. no meg már látom a büszke könnyeid az anyák napi műsoron... a megoldás meg, bármi legyen is az, vagy csúnyán "bárki" bár ő nem lehet gyógyír, jön majd magától. bár lehet, most sok változás lenne egyszerre, de ideális idő sosincs...egyszóval, nyugi, minden meg fog oldódni, s teljesen normális, h. picit belehalsz ebbe lelkileg.
VálaszTörlés