Savanyúúúú káposzta

Savanyú káposztát eltenni egy olyan szertartás és hagyomány, aminek meg kell adni a módját. Ezt nem lehet elkapkodni. Mindent oda kell készíteni, komótosan végig gondolni és szépen lassan megcsinálni. Én nagyon élveztem. Pedig semmi extra nincsen a dologban.

Hozzávalók:

Egy rakás káposzta, só, fűszerek(ízlés szerint egész bors, kömény, babérlevél, szárított kerti csombor) egy megfelelő méretű edény, egy gyalu, egy nagy kés, egy nagy tál, némi birsalma, és egy gyerek. Persze nem Kis Mazsola, hanem egy GYEREK. Jó-jó... Szóval felénk gyereknek hívják a káposzta döngölő fát. Jó pofa neve van! Hát ennyi...

1. A káposzta külső leveleit leszedjük, félbevágjuk, a torzsáját kiszedjük.
2. Szép vékonyra legyaluljuk. Mi körülbelül másfél, két fejet vettünk egy adagnak, erre tettünk két evőkanál sót. Hagytuk egy kicsit állni, míg a só kissé megmarta a káposztát és pici levet engedett.

3. Mi egy nagy vödröt béleltünk ki egy nagy nejlon zsákkal és abba tettük bele a sózott káposztát. Persze lehet külön erre a célra venni kőedényt, de nagyon drága :-((( Majd jött a gyerek. Szépen komótosan el kezdetem ütlegelni a szelt káposztát. A káposzta minderre úgy reagált, hogy összelapult és kissé levet engedett. Mikor legalább 5 percig tapicskoltam a káposztát, rátettük a fűszereket és jöhetett a következő adag. Így tovább míg el nem fogyott a káposzta.

Hát ennyi, nem nagy dolog, de van benne valami különlegesen megnyugtató, és valahogy úgy éreztem, hogy akkor ott a káposzta döngölés közepette velem volt az egész családom. Bent a szívemben.. Mindazok kik már soha nem lehetnek velünk és mindazok akik csak fizikai okok miatt nincsenek ott. Valahogy visszatértek a régi emlékek. Régebben még az anyukámmal és az apukámmal tettünk el káposztát. Eszembe jutottak a mozdulatok, a párbeszédek és minden. Még régebbi emlékek, mikor a nagymaminál a kertből hoztuk a hatalmas nagy káposztákat, a mami szelte, a papi pedig döngölte a káposztát egy nagy fa hordóba, mert vidéken úgy volt szokás. Nekünk gyerekeknek pedig természetesen megengedte, hogy néhányat csapjunk a gyerekkel. Persze Kis Mazsola is megpróbálta a gyereket. Nagyon tetszett neki, édesen megmarkolta és nagyot ütött a rakoncátlan káposztára. Majd szaladt tovább a dolgára (kis autót tologatni...) 

Most már nincsen káposztás kő, mint anno (amit a nagyi a fejünkre akart tenni, mert nagyon nőttünk :-)))), most egy nejlon zsák van, amit megtöltünk egykét liter vízzel és a káposztára rakjuk, hogy nyomja.

De esküszöm, hogy egyszer még lesz nekem is egy hatalmas fa hordóm, káposztás kővel, gyerekkel, amibe legalább 40 kg káposztát fogok savanyítani az egész családnak télire!!!