MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)
A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket” (Borus 1981: 53). Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” (Sándor M. 1976: 223). Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz (Pócs 1964: 33). A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:
| Sok bort hoz a három ác, |
| Szervác, Pongrác, Bonifác, |
| Ha felhőt egyiken se látsz! |
| (Lábadi 1988a: 300) |
| Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, |
| Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljetnek kendtök! |
| (Bálint S. 1980b: 275) |
Az Ipoly menti néphit szerint a fagyosszentek után következő Zsófia is hozhatott fagyot. Ipolybalogon mondogatták
| Pongrác, Szervác, Bonifác, |
| Zsófia is lehet gyász. |
| (Csáky 1987: 149) |
A földművelő munkában a fagyosszenteket többnyire megvárták, és csak utána ültették az uborkát, babot, paradicsomot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése