A történek kb egy fél éve kezdődött, mikor az okos szülők (mármint mi) kitalálták, hogy Kis Mazsolának kell egy nagyobb ágy, mert a mi drága kisfiúnk igen csak megnőtt és megszorul a kiságyában (néha). Hiába azt hiszem örökölte apa méreteit, mármint a magasságát (a többiről nem nyilatkozom:-))))))
Elmentünk a helyi bútorboltba, ahol készséggel álltak rendelkezésünkre és rengeteg szebbnél szebb ágyikót mutattak. De a mi csimotánknak egy bizonyos ágyikó mellett álldogált kitartóan! Nagyon szép ágyikó mondhatom, egy tuti matrac bele és kész is az új fekhely Kis Mazsolának.
Így is lett, éppen a szülinapjára kis is szállították és össze is rakták (tényleg gyorsan és szuperül ment minden).
Ez idáig. Kis Mazsola azonban nem akart ebben az új ágyikóban aludni még sem. Hiába szorult meg, hiába lógott ki a kezecskéje, lábikója, nem cserélte le a biztonságos kiságyát.
Teltek-múltak a napok, hetek hónapok, semmi változás. Kis Mazsola nem akart másik ágyban aludni!!
Az anyukám folyton rágta a fülemet, hogy mikor altatom már a másik ágyban, tegyem csak oda egy este, majd megszokja!!! De nekem valahogy nem volt szívem ezt tenni. Csak türelmesen vártam, pontosabban vártunk!
Egyik délután (csodával határos módon) Kis Mazsola aludni ment, már hónapok óta nem alszik délután :-((((
Láss csodát az új ágyban érte az álom és békésen szundikált ott 2 órát. Én persze szépen körbe barikádoztam macikkal, párnákkal, nehogy leguruljon, és 5 percenként benéztem hozzá. (közben élveztem a lopott órákat;-))))))
Ettől felbátorodva javasoltuk neki, hogy aludjon már ott éjszaka is. Persze NEMET mondott rá.
Aztán az este vacsora után közölte apával, hogy akkor menjünk és szereljünk még egy kicsit fürdés előtt. No gondoltam én addig szépen eltakarítom a konyhai romokat.
Aztán furcsa zajokra lettem figyelmes. Kis Mazsola megszerezte apa imbusz kulcsát a fürdőszobából. No nem azért mert ott tartjuk, hanem mert én kimostam a nadrágzsebbe. Fő a higiénia!!
Aztán a kulccsal a kezében beviharzott a szobájába és a kiságya szerelésébe kezdett. hangos nyögések és erőlködések közepette elkezdte szétszedni az ágyát!!! (hiába a genetika az genetika, lehet, hogy már a pocakba is szerelt és csavarhúzóval a kezében jött a világra, csak az orvos elvette tőle, nehogy megijedjek!!!)
Erre apa figyelmeztette, hogy akkor teljesen szétszedjük és már nem is rakjuk össze, neki a másik nagy ágyban kell aludnia. Először nem értette, egyre csak kérdezgette:
- Miért a nagy ágyba kell aludni? Miért nem rakjuk össze a kiságyat?
Közben én kaptam az alkalmon és felhuzatoltam neki, feltettük a feje felé a szúnyoghalót.
Egyszer- kétszer még elmondtuk neki fürdés közben, hogy ma már a nagy ágyban fog aludni. De nem is igen foglalkozott vele.
Aztán eljött az alvás ideje. Mesemondás, simi, beszélgetés és szépen elaludt velünk a hálószobában, majd átvittem a saját szobájába az Ő SAJÁT NAGY ÁGYÁBA. Kíváncsian várva, hogy mikor ébred és mondja:
-Anya gyere!!!!!
Aztán, amikor mi is lefeküdtünk apával aludni, megbeszéltük, hogy ezzel lezárult egy korszak Kis Mazsola és a mi életünkbe is.
Folyt. köv.
Vajon a helyén alszik Kis Mazsola? Meddig alszik? Estleg az éjszaka közepén össze kell-e szerelni a kiságyat? Ezek a kérdések jártak a fejünkben.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése