Szüret!

Bertalan, és Egyed is kegyes volt hozzánk. Igazán jó időnk volt és a szőlő termés is jónak ígérkezik. Hiába a kapolyiak megmondták a frankót.
Reggel  még a nagy szüretelős kád kint pihent a présház teraszán. Két napja már folyamatosan fürdik, teli engedtük vízzel, hogy a dongák megdagadjanak és ne engedje ki a drága nedűt. Majd csapot kapott a pocakjába. Így készen áll a darált szőlő befogadására.

Neki láttunk mi is ma reggel! Kis mazsola szaladt a szőlő sorok között és közölte, hogy akkor most SZÜRET!!!
Megállt egy tőke előtt és szedegette a szemeket, közben hangosan mondogatta:
- Szem szőlő, szem szőlő.

Hát így is lehet szüretelni. Közben a család szedte rendesen a szőlőt, a papa pedig darálta, darálta és darálta.

 Majd következik a kádalás, vagyis hagyjuk a szőlőt ledarálva a nagy kádban, hogy a héjban lévő színanyag ki tudjon jönni a szemekből. Addig kell a kádban hagyni, míg megindul a forrás.

Halk pattogó hanggal juttatja a tudomásukra a must, hogy már  nem must, hanem bor kezdemény  Köznyelven murci, kotlós. Van aki így is szereti. Hát érdekes olyankor, már nem must, de még nem is bor. Kicsit pezseg és az alkohol tartalma is érződik.
 Hű, de messze, vagyunk még attól a finom, mély vörös, tiszta bortól.....
Majd jöhet a préselés, de csak egy-két nap múlva.