Mit is mondjak... A mai gyümölcs nap is egy ici-picit könnyebb volt, mint az előző. Már nem csorgott annyira a testnedvem (ny.lam) Kis Mazsola reggelije után, délben és vidáman eszegettem az almát, míg a család finom tökfőzeléket eszegetett. (persze most nekem az az étel is finom lenne, amit különben nem szeretek.... OLYAN NINCS IS!!!)
No aztán délután!!! Én a hidegfrontra fogom, de lehet, hogy semmi köze nincsen hozzá! Kis Mazsolával a délutáni sétánkra indultunk volna a nagyihoz! De valami történt és az én édes kisfiam nem óhajtott elindulni. Mit elindulni , még felöltözni sem. Egyre csak hajtogatta, hogy neki sürgősen csak "bummázni" kell (kis autót tologatni, illetve nekem tologatni az ő édes kis fenekét egy műanyag giga dömperben:-)))) Olyan hisztit vert le, hogy még a giga dömper is veszélyben volt! Felemelte és a földhöz csapta!!!
Közben délután 15 óra körül járt az idő. Szerintem az én vércukor szintem ilyenkor esik a béka feneke alá és akkor megtudnék enni egy ... had ne mondjam mit. nagyon nehéz volt magamon uralkodni. Kis Mazsola tombolt és az én gyomrom is ütötte a fejemet: ADJ ENNEM!!!! Kiszaladtam a konyhába és megittam két pohár hideg vizet. A vércukor szintem emelése érdekében, pedig megettem egy fél banánt.
Végül nem mentünk sétálni... Kis Mazsola este 8 órakor már az igazak álmát aludta. Én pedig lassan legyőzöm megint magamat egy gyümölcsnapon!!
U.i. A legfontosabbat nem mondtam, délután egy nagyon kedves ismerőssel beszéltem telefonon, aki jelezte, hogy Ő IS BELEFOGOTT A 90 NAPOS DIÉTÁBA! Remélem más is csatlakozik hozzánk! Így már biztosan vagyunk KETTEN! Kérlek jelezd ha Te is belekezdtél! Egységben az erő!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése